1. A Széchenyi lánchíd
Fejlesztés jelentősége:
A Széchenyi István által kezdeményezett, 1849-ben átadott Lánchíd az első állandó dunai híd volt Buda és Pest között. Hozzájárult a két település 1873-as egyesítéséhez, ezzel megalapozta a modern Magyarország fővárosa, Budapest létrehozását. Megépülésekor a Lánchíd a világ legkorszerűbb és egyik legnagyobb lánchídja, emellett a világ második legnagyobb függőhídja volt.
A Széchenyi István által kezdeményezett, 1849-ben átadott Lánchíd az első állandó dunai híd volt Buda és Pest között. Hozzájárult a két település 1873-as egyesítéséhez, ezzel megalapozta a modern Magyarország fővárosa, Budapest létrehozását. Megépülésekor a Lánchíd a világ legkorszerűbb és egyik legnagyobb lánchídja, emellett a világ második legnagyobb függőhídja volt.
Történeti háttér:
Széchenyinek édesapja halála miatt 1820 telén Bécsbe kellett utaznia, azonban a jégzajlás egy hétig akadályozta átkelését a Dunán. Ekkor írta naplójába le először a híd építésének a szükségességét. Ám nemcsak személyes, hanem gyakorlati okokból is szorgalmazta egy állandó dunai híd megépítését. Az egységes Budapestet a modern Magyarország fővárosaként képzelte el, és Pest gazdasági központtá válása, a forgalom növekedése is halaszthatatlanná tette az összeköttetés megteremtését a Duna két partja között.
Az országgyűlés 1836-ban hozott törvényt az első magyarországi Duna-híd építéséről. Széchenyi elérte, hogy az európai kontinens első lánchídja ne a Habsburg-birodalom más pontján, hanem Magyarországon, Buda és Pest között készüljön el. Elnökletével 1832-ben egy hídépítésért felelős testület alakult, amely hamarosan megegyezett báró Sina György bécsi bankárral, hogy intézze az építkezés pénzügyeit. Széchenyi javaslatára Sina hívta meg a Temze fölött álló marlowi lánchíd tervezőjét, az angol William Tierney Clark mérnököt, hogy tervezze meg a magyar Duna-hidat.
Az építés vezetője a skót nemzetiségű Clark Ádám volt. A híd végül 380 méter hosszú, 14,5 méter széles lett. A beépített vasanyag súlya meghaladta a 2100 tonnát, de a híd jelentős része fából és kőből készült. Hivatalosan 1849. november 20-án adták át, és megépülésekor a világ egyik legkorszerűbb hídja volt. A Lánchíd később az egyesített Budapest, sőt, egész Magyarország nemzetközileg is ismert, kedvelt jelképévé, gyakran használt szimbólumává vált.
1857-ben épült meg a budai Váralagút Clark Ádám tervei alapján. A fejlesztésnek köszönhetően a Krisztinavárosból és a budai Hegyvidék felől is közvetlenül – időigényes kerülő nélkül – megközelíthetővé vált a Lánchíd, ezzel a Pesten fekvő területek is. Nem véletlen, hogy az első budai lóvasútjáratok 1868-tól innen, a budai hídfőtől indultak a Zugligetbe. Így a legnépszerűbb kirándulóhelyek egyre szélesebb rétegek számára lettek elérhetők, ami nagyban segítette a máig legendás hírű zugligeti vendéglátóhelyek népszerűségét és fennmaradását.
Archív videók:
1. A Lánchíd 1914-es felújítása és vizsgálata:
Széchenyinek édesapja halála miatt 1820 telén Bécsbe kellett utaznia, azonban a jégzajlás egy hétig akadályozta átkelését a Dunán. Ekkor írta naplójába le először a híd építésének a szükségességét. Ám nemcsak személyes, hanem gyakorlati okokból is szorgalmazta egy állandó dunai híd megépítését. Az egységes Budapestet a modern Magyarország fővárosaként képzelte el, és Pest gazdasági központtá válása, a forgalom növekedése is halaszthatatlanná tette az összeköttetés megteremtését a Duna két partja között.
Az országgyűlés 1836-ban hozott törvényt az első magyarországi Duna-híd építéséről. Széchenyi elérte, hogy az európai kontinens első lánchídja ne a Habsburg-birodalom más pontján, hanem Magyarországon, Buda és Pest között készüljön el. Elnökletével 1832-ben egy hídépítésért felelős testület alakult, amely hamarosan megegyezett báró Sina György bécsi bankárral, hogy intézze az építkezés pénzügyeit. Széchenyi javaslatára Sina hívta meg a Temze fölött álló marlowi lánchíd tervezőjét, az angol William Tierney Clark mérnököt, hogy tervezze meg a magyar Duna-hidat.
Az építés vezetője a skót nemzetiségű Clark Ádám volt. A híd végül 380 méter hosszú, 14,5 méter széles lett. A beépített vasanyag súlya meghaladta a 2100 tonnát, de a híd jelentős része fából és kőből készült. Hivatalosan 1849. november 20-án adták át, és megépülésekor a világ egyik legkorszerűbb hídja volt. A Lánchíd később az egyesített Budapest, sőt, egész Magyarország nemzetközileg is ismert, kedvelt jelképévé, gyakran használt szimbólumává vált.
1857-ben épült meg a budai Váralagút Clark Ádám tervei alapján. A fejlesztésnek köszönhetően a Krisztinavárosból és a budai Hegyvidék felől is közvetlenül – időigényes kerülő nélkül – megközelíthetővé vált a Lánchíd, ezzel a Pesten fekvő területek is. Nem véletlen, hogy az első budai lóvasútjáratok 1868-tól innen, a budai hídfőtől indultak a Zugligetbe. Így a legnépszerűbb kirándulóhelyek egyre szélesebb rétegek számára lettek elérhetők, ami nagyban segítette a máig legendás hírű zugligeti vendéglátóhelyek népszerűségét és fennmaradását.
Archív videók:
1. A Lánchíd 1914-es felújítása és vizsgálata:
Videó link - 1914. május - Filmhiradó
2. Megkezdődik a Lánchíd újjáépítése 1947:Videó link - 1947. október - Filmhiradó
3. A Lánchíd újjáépítése 1948:Videó link - 1948. november - Filmhiradó
4. A Lánchíd felújítás az 1970-es években és rövid története:Videó link - 1973. március - Filmhiradó
Klasszikus idézetek:
„Ma azt mondtam Brudernnak, hogy egyévi jövedelmemet fordítom rá, ha Buda és Pest közt híd épül, s hogy ezért, jóllehet Pesten lakni alkalmasint sohasem fogok, egyetlen krajcár kamatot vagy akár visszafi zetést sem fogok követelni. Az a gondolat, hogy hazámnak fontos szolgálatot tettem, majd bőségesen kárpótol.”
/Széchenyi István: Napló, 1821. január 4./
„Nevét Budapestre kellene változtatni. [...] Mily haszon áradna ezen egyesüléstől, milyen virágzó fővárosa lenne Magyarországnak rövid idő múlva””
/Széchenyi István: Világ, 1831/
„A régi Pest és Buda, de félig-meddig Magyarország évszázados története fűződik a hídhoz, amelynek kőoroszlánjait minden régi magyar megbámulta. [...] A Lánchíd tette azt, hogy Pestből nagyváros lett. [...] A Lánchíd magosan emelkedő ívei alatt ment át a régi Magyarország az új Magyarországba.”
/Krúdy Gyula: Hídavatás, 1915/
„A Lánchíd éktelenül hosszú. Próbálja meg egyszer, Uram, és nem bánja meg. Sétáljon át egy hölggyel Budára, és azután jöjjön vissza, lehetőleg ugyanazzal a hölggyel. Meglátja, szerelmet fog vallani, mert a híd olyan hosszú.”
/Szerb Antal: Budapesti kalauz Marslakók számára, 1935/
„Amióta nem lehet külföldre utaznom, játékokkal igyekszem a bennem élő utazási ösztönt lecsillapítani és elaltatni: azt játszom, hogy úgy járokkelek Budapest utcáin, mintha idegen volnék és először csodálkoznék el a város szépségén. [...] És újra és újra rájövök, hogy az egész gyönyörű városban a legszebb a Lánchíd. [...] Mennyi nemesség van a Lánchídban, milyen előkelő hallgatagság, gőgös szerénység, bájos könnyűség és ódon mélabú! Valahogy végérvényes, mint minden nagy alkotás, az ember úgy érzi: igen, ez az, egy hídnak ilyennek kell lennie! [...] A Lánchíd nem avul el soha, a Lánchíd klasszikus, olyan, mint Arany János.”
/Szerb Antal: A százéves Lánchíd, 1942/
„Szétmorzsolódva érzem magam! Most már világosan látom, hogy el vagyunk veszve, visszasüllyedünk a barbárságba. A híd sohasem fog elkészülni, romként fog itt állni.”
/Széchenyi István: Naplója az 1848. július 18-ai baleset után/
„A buda-pesti hidnál a nemesség bizonyos időkre felfüggeszti nemesi kiváltságát s fizetni akar”
/Széchenyi István, 1836. március 30/
„Budapestnek van egy építménye […] Ez a lánczhíd. […] A folyam medréből sziklaként kiemelkedő délczeg s szilárdságában fönségesen nyugodt két pilléren függ a két partot összekötő két óriási láncz. […] a híd a Dunát, annak két partját, az épületek tömegét egységes, harmonicus egészbe foglalja össze, s a két város legjellemzőbb vonása. A lánczokban rejlő erőt, és a környezettel összhangzó arányok és formák hatásának fönségét mintegy jelképezik az állatok királyának a hídfőknél jobbra-balra magas és egyszerű talapzaton nyugvó alakjai. A művészi lángelme e csudás, a maga nemében páratlan alkotása a classicus művészetre emlékeztet, de nem a XIX. század első felében dívott classicismusnak, hanem a XV. századbeli renaissancenak szellemében fölfogott classicus művészetre. Ily mű fogamzása csak annak lelkében volt lehetséges, a ki a renaissance nagy építész-mérnökei: Brunelleschi és Michelangelo szemeivel nézte a classicus Róma építész-mérnökeinek bámulatos alkotásait. Örökké rejtély marad, hogy e lélek egy angol mérnökben lakozék, s hogy hazánk fővárosát ajándékozá meg alkotásával, melyhez művészeti tekintetben hasonló sincs sehol egyebütt.”
/Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben, IX. kötet. 1893/
„Ma azt mondtam Brudernnak, hogy egyévi jövedelmemet fordítom rá, ha Buda és Pest közt híd épül, s hogy ezért, jóllehet Pesten lakni alkalmasint sohasem fogok, egyetlen krajcár kamatot vagy akár visszafi zetést sem fogok követelni. Az a gondolat, hogy hazámnak fontos szolgálatot tettem, majd bőségesen kárpótol.”
/Széchenyi István: Napló, 1821. január 4./
„Nevét Budapestre kellene változtatni. [...] Mily haszon áradna ezen egyesüléstől, milyen virágzó fővárosa lenne Magyarországnak rövid idő múlva””
/Széchenyi István: Világ, 1831/
„A régi Pest és Buda, de félig-meddig Magyarország évszázados története fűződik a hídhoz, amelynek kőoroszlánjait minden régi magyar megbámulta. [...] A Lánchíd tette azt, hogy Pestből nagyváros lett. [...] A Lánchíd magosan emelkedő ívei alatt ment át a régi Magyarország az új Magyarországba.”
/Krúdy Gyula: Hídavatás, 1915/
„A Lánchíd éktelenül hosszú. Próbálja meg egyszer, Uram, és nem bánja meg. Sétáljon át egy hölggyel Budára, és azután jöjjön vissza, lehetőleg ugyanazzal a hölggyel. Meglátja, szerelmet fog vallani, mert a híd olyan hosszú.”
/Szerb Antal: Budapesti kalauz Marslakók számára, 1935/
„Amióta nem lehet külföldre utaznom, játékokkal igyekszem a bennem élő utazási ösztönt lecsillapítani és elaltatni: azt játszom, hogy úgy járokkelek Budapest utcáin, mintha idegen volnék és először csodálkoznék el a város szépségén. [...] És újra és újra rájövök, hogy az egész gyönyörű városban a legszebb a Lánchíd. [...] Mennyi nemesség van a Lánchídban, milyen előkelő hallgatagság, gőgös szerénység, bájos könnyűség és ódon mélabú! Valahogy végérvényes, mint minden nagy alkotás, az ember úgy érzi: igen, ez az, egy hídnak ilyennek kell lennie! [...] A Lánchíd nem avul el soha, a Lánchíd klasszikus, olyan, mint Arany János.”
/Szerb Antal: A százéves Lánchíd, 1942/
„Szétmorzsolódva érzem magam! Most már világosan látom, hogy el vagyunk veszve, visszasüllyedünk a barbárságba. A híd sohasem fog elkészülni, romként fog itt állni.”
/Széchenyi István: Naplója az 1848. július 18-ai baleset után/
„A buda-pesti hidnál a nemesség bizonyos időkre felfüggeszti nemesi kiváltságát s fizetni akar”
/Széchenyi István, 1836. március 30/
„Budapestnek van egy építménye […] Ez a lánczhíd. […] A folyam medréből sziklaként kiemelkedő délczeg s szilárdságában fönségesen nyugodt két pilléren függ a két partot összekötő két óriási láncz. […] a híd a Dunát, annak két partját, az épületek tömegét egységes, harmonicus egészbe foglalja össze, s a két város legjellemzőbb vonása. A lánczokban rejlő erőt, és a környezettel összhangzó arányok és formák hatásának fönségét mintegy jelképezik az állatok királyának a hídfőknél jobbra-balra magas és egyszerű talapzaton nyugvó alakjai. A művészi lángelme e csudás, a maga nemében páratlan alkotása a classicus művészetre emlékeztet, de nem a XIX. század első felében dívott classicismusnak, hanem a XV. századbeli renaissancenak szellemében fölfogott classicus művészetre. Ily mű fogamzása csak annak lelkében volt lehetséges, a ki a renaissance nagy építész-mérnökei: Brunelleschi és Michelangelo szemeivel nézte a classicus Róma építész-mérnökeinek bámulatos alkotásait. Örökké rejtély marad, hogy e lélek egy angol mérnökben lakozék, s hogy hazánk fővárosát ajándékozá meg alkotásával, melyhez művészeti tekintetben hasonló sincs sehol egyebütt.”
/Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben, IX. kötet. 1893/
Érdekességek:
1. Az építés során körülbelül 7000 db 38×38 centiméter keresztmetszetű, 20-24 méter hosszúságú szlavóniai tölgyfa cölöpöt vertek le a Duna medrébe, darabonként 400 ütéssel, amit 800 munkás végzett két évig (ez kb. 2.800.000 ütést jelentett). A cölöpök nagy része ma is a Duna fenekén található.
2. A szabadságharc során, 1849-ben a budai várat védő Hentzi osztrák tábornok vezetésével többször fel akarták robbantani a hidat, de Clark Ádám mindannyiszor sikeresen megmentette.
3. A hídon először – Kossuth rendeletére – a Szent Koronával együtt menekülő Bónis Sámuel országos biztos kelt át 1849 januárjában. Pár nappal később több mint 70 ezer osztrák katona és 270 ágyú vonult át a hídon.
4. A hídnak 1915-ig egyszerűen nem volt hivatalos neve, sőt sokszor kisbetűvel — „lánchíd” — hivatkoztak rá. Kossuth már 1842-ben felvetette, hogy a hidat Széchenyiről kellene elnevezni, 1895-től pedig mozgalom is indult a híd átnevezésére. A híd végül hivatalosan csak 1915-ben kapta meg a Széchenyi lánchíd nevet.
5. A legenda szerint a híd feljáróját „őrző” kőoroszlánoknak nincs nyelvük, emiatt sokáig szidták az alkotót. Az igazság azonban az, hogy megvan a nyelvük, csak a járdaszintről nem látható.
6. A Lánchíd mindkét hídfőjénél két-két épületet emeltek, ahol a hídvámot szedték. Ez volt az első eset, hogy a nemeseknek is fi zetniük kellett, ami komoly lépés volt a közteherviselés felé vezető úton. A hídvámot végül 1918. november 30-án törölték el.
7. Az ötletgazda és szervező, Széchenyi István – bár vágyott rá – sohasem láthatta az elkészült hidat, mivel az átadást megelőzően és azután is a döblingi elmegyógyintézetben tartózkodott és ott is hunyt el.
8. A Lánchíd budai oldalán található Clark Ádám téren lett a magyarországi főútvonalak kilométereinek kezdőpontja. A „nulla” kilométer jelzéseként több szobrot is emeltek azóta.
9. Nemcsak az osztrákok, de volt, hogy a magyar katonai vezetés is fel akarta gyújtani a hidat, mivel Dembinszky tábornok a visszavonuló magyarokat ezzel akarta megvédeni az osztrák csapatoktól. Dembinszkyt tervéről végül az építést vezető Clark Ádám beszélte le.
10. A híd megépítésének teljes költsége 6,575 millió aranyforintot tett ki. Ehhez fogható beruházás nem volt addig sem az országban, sem a Habsburg birodalomban. Csak összehasonlításként: a híd 13-szor annyiba került, mint az akkor épülő Nemzeti Múzeum.
1. Az építés során körülbelül 7000 db 38×38 centiméter keresztmetszetű, 20-24 méter hosszúságú szlavóniai tölgyfa cölöpöt vertek le a Duna medrébe, darabonként 400 ütéssel, amit 800 munkás végzett két évig (ez kb. 2.800.000 ütést jelentett). A cölöpök nagy része ma is a Duna fenekén található.
2. A szabadságharc során, 1849-ben a budai várat védő Hentzi osztrák tábornok vezetésével többször fel akarták robbantani a hidat, de Clark Ádám mindannyiszor sikeresen megmentette.
3. A hídon először – Kossuth rendeletére – a Szent Koronával együtt menekülő Bónis Sámuel országos biztos kelt át 1849 januárjában. Pár nappal később több mint 70 ezer osztrák katona és 270 ágyú vonult át a hídon.
4. A hídnak 1915-ig egyszerűen nem volt hivatalos neve, sőt sokszor kisbetűvel — „lánchíd” — hivatkoztak rá. Kossuth már 1842-ben felvetette, hogy a hidat Széchenyiről kellene elnevezni, 1895-től pedig mozgalom is indult a híd átnevezésére. A híd végül hivatalosan csak 1915-ben kapta meg a Széchenyi lánchíd nevet.
5. A legenda szerint a híd feljáróját „őrző” kőoroszlánoknak nincs nyelvük, emiatt sokáig szidták az alkotót. Az igazság azonban az, hogy megvan a nyelvük, csak a járdaszintről nem látható.
6. A Lánchíd mindkét hídfőjénél két-két épületet emeltek, ahol a hídvámot szedték. Ez volt az első eset, hogy a nemeseknek is fi zetniük kellett, ami komoly lépés volt a közteherviselés felé vezető úton. A hídvámot végül 1918. november 30-án törölték el.
7. Az ötletgazda és szervező, Széchenyi István – bár vágyott rá – sohasem láthatta az elkészült hidat, mivel az átadást megelőzően és azután is a döblingi elmegyógyintézetben tartózkodott és ott is hunyt el.
8. A Lánchíd budai oldalán található Clark Ádám téren lett a magyarországi főútvonalak kilométereinek kezdőpontja. A „nulla” kilométer jelzéseként több szobrot is emeltek azóta.
9. Nemcsak az osztrákok, de volt, hogy a magyar katonai vezetés is fel akarta gyújtani a hidat, mivel Dembinszky tábornok a visszavonuló magyarokat ezzel akarta megvédeni az osztrák csapatoktól. Dembinszkyt tervéről végül az építést vezető Clark Ádám beszélte le.
10. A híd megépítésének teljes költsége 6,575 millió aranyforintot tett ki. Ehhez fogható beruházás nem volt addig sem az országban, sem a Habsburg birodalomban. Csak összehasonlításként: a híd 13-szor annyiba került, mint az akkor épülő Nemzeti Múzeum.
