Saáry Éva (Larroudé-Saáry Éva)

Életmű:
Apja orvos, édesanyja fényképész. 1948-52 között Szimon Jenő magániskolájában festészetet tanult, közben Sevcsik Jenő tanítványaként a fényképész mesterlevelet is megszerezte a Fényképész Szakiskolában. 1952-ben diplomázott az ELTE geológia szakán, 1956-ig kutató geológusként dolgozott. Első férje Dedinszky János geológus, országgyűlési képviselő volt. Az 1956-os forradalom leverése után nyugatra emigrált, Lausanne és Párizs után olajkutatóként tevékenykedett Afrikában egy francia vállalatnál. A ’60-as évektől Luganoban telepedett le, második férjével Joseph Larroudé olajmérnökkel, ekkortól újságíróként, festő- és fotóművészként tevékenykedett. 1965-től kiállításai láthatóak voltak Svájcban, Párizsban, Münchenben, majd a rendszerváltoztatás után Magyarországon is. Kiállításain festményei és fényképei együtt szerepeltek, köztük portrék és tájképek, elvont természeti alakzatok, valamint különös szín- és formaritmusok. 1975-től a Ticinói Magyar Egyesület, 1976-tól a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Körnek egyik vezetője. Utazóként Afrika mellett Ázsiában is megfordult, a Svájci Alpinista Club tagjaként 1969-ben egy Kilimandzsáró-expedícióban is részt vett. 2013-ban a Magyar Földrajzi Társaság Teleki Sámuel-emlékéremmel tüntette ki. 1965-től kiállításai láthatóak voltak Svájcban, Párizsban, Münchenben, majd a rendszerváltás után Magyarországon is. Kiállításain festményei és fényképei együtt szerepeltek, köztük portrék és tájképek, elvont természeti alakzatok, valamint különös szín- és formaritmusok. 1975-től a Ticinói Magyar Egyesület, valamint 1976-tól a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Körnek egyik vezetője. Utazóként Afrika mellett Ázsiában is megfordult, a Svájci Alpinista Club tagjaként 1969-ben egy Kilimandzsáró-expedícióban is részt vett. 2013-ban a Magyar Földrajzi Társaság Teleki Sámuel-emlékéremmel tüntette ki.