Vándorcirkusz a Királyhágó téren
Kapcsolódó történet, leírás:
A képen Truppe Fernando direktor vándorcirkusz társulata látható a romos Királyhágó téren 1946-ban. A kocsin az olvasható, hogy este 8-kor lesz előadás. A Népszava 1946. május 30-án egy hosszabb cikket közölt a különleges cirkuszi társulatról, amely így szólt: "A lenyugvó nap sugarai különös vöröses fénnyel hintik tele a külvárosi gizgazos grundot. A tisztás közepén két cirkuszkocsi áll, mellettük négy kiálló bordájú gebe kapargálja a gazt. A kocsikon felirat: „Truppe-Fernando”. Vándorcirkusz… Gyermekkorunk, ifjúságunk legvonzóbb pillanatai elevenednek meg emlékezetünkben. Maud, a csodapók, Griffi a zenélő bohóc és Mister Pinkton, a tűzevő. A második világháború szörnyűségeit átélt kültelki gyermekek, a pusztításból csak lassan ocsúdó gyermekek lázasan csillogó szemmel figyelik a nemsokára kezdődő előadást. Minden megszépül ebben a gyermeki álomvilágban. A korhadt, foltozott deszkapadok operaházi díszzsöllyék lesznek, amelyeket a puhán omló vörös bársony tesz kényelmessé. A kocsihoz fölvezető kis falépcsők előtt gubbasztó borzasszőrű kutya negyedórán belül kétlábon táncolva buzdítja bőkezűségre a nagyérdemű közönséget. A kocsikban elevenen nyüzsög az élet. Öt apróság – Ferndando direktor úr kicsinyei – nem oly átszellemülten, mint a kint ácsorgó publikum, de azokkal legalább egyforma hangerővel készülődik. Az előadás alatt a nézők elismerően hüledeznek a táncosok hajlékonyságán, Fernando úr erején, a táncosnő magyaros táncán. De hiába, a legnagyobb sikert mégis a kifestett bohóc és az est szenzációja, az akrobatamutatvány aratja. Valóban, a kis ismeretlen vándorcirkusznak ez a két száma megfelelőbb külsőségek, mutatósabb kosztümök hatásfokozásával a legjobb varieták és a legnagyobb cirkuszok műsorának színvonalát is megütik."
A képen Truppe Fernando direktor vándorcirkusz társulata látható a romos Királyhágó téren 1946-ban. A kocsin az olvasható, hogy este 8-kor lesz előadás. A Népszava 1946. május 30-án egy hosszabb cikket közölt a különleges cirkuszi társulatról, amely így szólt: "A lenyugvó nap sugarai különös vöröses fénnyel hintik tele a külvárosi gizgazos grundot. A tisztás közepén két cirkuszkocsi áll, mellettük négy kiálló bordájú gebe kapargálja a gazt. A kocsikon felirat: „Truppe-Fernando”. Vándorcirkusz… Gyermekkorunk, ifjúságunk legvonzóbb pillanatai elevenednek meg emlékezetünkben. Maud, a csodapók, Griffi a zenélő bohóc és Mister Pinkton, a tűzevő. A második világháború szörnyűségeit átélt kültelki gyermekek, a pusztításból csak lassan ocsúdó gyermekek lázasan csillogó szemmel figyelik a nemsokára kezdődő előadást. Minden megszépül ebben a gyermeki álomvilágban. A korhadt, foltozott deszkapadok operaházi díszzsöllyék lesznek, amelyeket a puhán omló vörös bársony tesz kényelmessé. A kocsihoz fölvezető kis falépcsők előtt gubbasztó borzasszőrű kutya negyedórán belül kétlábon táncolva buzdítja bőkezűségre a nagyérdemű közönséget. A kocsikban elevenen nyüzsög az élet. Öt apróság – Ferndando direktor úr kicsinyei – nem oly átszellemülten, mint a kint ácsorgó publikum, de azokkal legalább egyforma hangerővel készülődik. Az előadás alatt a nézők elismerően hüledeznek a táncosok hajlékonyságán, Fernando úr erején, a táncosnő magyaros táncán. De hiába, a legnagyobb sikert mégis a kifestett bohóc és az est szenzációja, az akrobatamutatvány aratja. Valóban, a kis ismeretlen vándorcirkusznak ez a két száma megfelelőbb külsőségek, mutatósabb kosztümök hatásfokozásával a legjobb varieták és a legnagyobb cirkuszok műsorának színvonalát is megütik."