A szélsőjobb zászlaján

Az 1920-as évek elejétől figyelhető meg a szélsőjobboldali antiszemita mozgalmaknak az a törekvése, hogy a turult saját jelképükké tegyék. Ez leginkább az 1919-ben megalakuló Turul Szövetségnek volt köszönhető. A szervezet vezetői a turult választották jelképüknek, ahogy egykor Attila és a honfoglaló Árpád előtt repült, úgy most szimbolikusan a szövetségnek mutat utat. A név szimbolikus jelentéstartalmát sokszor hangoztatták különböző rendezvényeiken.

Jaross Andor, a felvidéki ügyekért felelős tárca nélküli miniszter így beszélt a szimbólumról 1939 áprilisában: „A Turul a magyar sorsmadár, amelyet azonosított a régi népképzelet a magyar sorssal. Az Ázsiából nyugat felé indult magyarságot a Turul-madár vezette a Kárpátok medencéjébe, ahol a Turul-madár megnyugodott szárnycsapásai után fedezték fel őseink ezt a hazát. Azóta ennek a madárnak pihenése nem volt zavartalan. Sokszor szállt fel a Kárpátok hegyormára, ott lebegett a magyar róna fölött, jelezve, hogy a magyar nemzet veszélyben van. És ott lebegett a Turul 1918-ban is, amikor a magyar határt jelképező turul-madarakat ellenségeink lerombolták és jelezte, hogy veszélyben van a virágzó magyar élet.”

Mivel a Turul Szövetség a kezdetektől egyet jelentett az agresszív antiszemitizmussal, az egyetemi verekedésekkel és a szélsőjobboldali heccpolitizálás hasonló akcióival, így azok számára, akik a diákszervezet radikális zsidóellenességének áldozataivá váltak, vagy legalábbis ellenezték mindezeket az embertelenségeket, a turul mint szimbólum mindinkább leszűkített értelmezési keretet kapott, főleg az 1930-as évektől. Feltűnő, hogy a jobboldalon is eltérően ítélték meg a Turul Szövetség tevékenységét. A jobboldali politikus, Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter ezekkel a szavakkal fakadt ki 1935-ben: „Elvégre lehetetlen helyzet az, hogy a Turul fővezére Pesten meghúz egy zsinórt, akkor az egészországban ütik a zsidót!” Fontos azonban azt is hangsúlyozni, hogy a Turul Szövetség országos társadalmi szervezet volt, de regionális szinten ellentéteket, egymástól elütő sajátosságokat, különböző állásfoglalásokat lehetett felfedezni működésében.

A szélsőséges jobboldaliság kifejezéseként még hangsúlyosabb jelképpé vált a turul, amikor a Böszörmény Zoltán vezette Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt jelvényében jelent meg, hol a horogkereszt, hol a kaszáskereszt kísérőjeként, majd 1939-ben feltűnt Szálasi Ferenc nyilas mozgalmában is. A nyilasok szerint a „magyarok szent madara” volt, így nem véletlen, hogy a Hűség Háza (Andrássy út 60.) nagy tanácstermében lévő szónoki dobogó mögötti hungarista jelvényt egy hatalmas turulmadár tartotta, miként az sem, hogy a nyilasok zászlóinak csúcsdíszeként is szolgált.

A turul szimbólum jelentését a nyilasok igyekeztek teljesen kisajátítani, és az 1944. őszi hatalomátvétel utáni terrorral végleg lealjasították: zsidók ezreit gyilkolták meg szerte Budapesten, amiből a XII. kerületi nyilasok, élükön Kun „páterrel”, ugyancsak tevékenyen kivették a részüket. A Városmajor utcai Bíró Dániel kórházban 1945 januárjában 150 zsidó származású embert öltek meg a Kun András által vezetett nyilasok, akik ezután a kórházat is felgyújtották. Néhány nappal később a Maros utcai Chevra Kadisa zsidó kórház betegei, orvosai és ápolói közül 88-at gyilkoltak meg, majd az Alma utcai szeretetotthon 94 lakóját is lemészárolták. A nyilas rémuralom idején közel 6-8 ezer zsidó ember halt meg a fővárosban, csak a Duna-parton legyilkoltak száma 2600-3600 közé tehető.

Mindezek után érthető, hogy az embertelen szenvedés iszonyatos élménye és az azt okozók képi világa elkerülhetetlenül és akaratlanul összefonódott egymással, így a gyilkosok által választott és használt szimbólumok elveszítették eredeti „ártatlanságukat”. A turult végzetesen kompromittálta az a tény, hogy a tömeggyilkosok szimbóluma lett.